A bőség.

Mindenki ezt szeretné, ki milyen formában: szeretet, anyagi jólét, sikeres munka, gyermekáldás, egészség, kreativitás.

Olyan annyira fontos számunkra, hogy minden évet azzal kezdjük, hogy lencsét eszünk, ne talán tán elkerüljön minket a jó szerencse.

A mennyasszonyt és vőlegényt rizs szemekkel dobáljuk meg, legyenek áldottak mindennel bőségesen.

Számtalan szokás van világ szerte, amely egy fajta rituális eljárása a materiális javak megszerzésére és megtartására.

Habár, szerintem a gazdagság meghaladja a földi síkot, és fontos ugyan úgy az érzelmi és szellemi gyarapodás is. Sőt egy bizonyos pont után, van, aki egyre kevesebb szerepet tulajdonít a földi javaknak és annál inkább értékeli a csendes elégedettséget, amely lelkéből fakad.

Bárhol is tartunk, attól függetlenül, hogy melyik dimenzióban keressük és élvezzük az élet ajándékait, valami szinten azonos a küldetésünk. Teljességre vágyunk.

Ennek nyers, elkerülhetetlen, vonzó és provokáló ígéretét egy egyszerű gyümölcsben találtam meg:

A pomegránát, vagy gránátalma formájában.

Mindig is tetszett, ez a magokkal teli, vörösen izzó és vérző gyümölcs, de mostanra tanultam meg igazán értékelni és meglátni azon túl, hogy szép vagy finom.

Nem készültem semmi nagy port kavaró felismerésre, és még is úgy történt, hogy valamit megmozdított bennem.

A késsel átszúrtam a fényes páncél külsejét, és kissé belemélyesztve, anélkül hogy belseje megsérüljön és elvérezzen, hosszú vágást ejtettem rajta. Tetejét így körbeírtam a pengével, majd megfosztottam tőle, és alatta több száz ragyogó rubin tündökölt, zamatos illatuk kábította el érzékeimet…..

Fogyasztása, magról magva egy meditációvá vált, teljesen lelassult az idő, még sosem ettem semmit ilyen hosszan, ennyi élvezettel, ennyi tudatossággal. Persze, a gyümölcs adottságai nem is nagyon adnak más lehetőséget, rábír arra, hogy a pillanatban legyél, megköveteli teljes jelenlétedet, és vörösre festi a kezeidet, az ajkadat, emlékeztet arra, hogy érző-vérző ember vagy.

Nem tudom káros lehet- e túl sok gránát almát enni… remélem nem, mert szerelmes vagyok.

A pomegránát szimbolikája:

–          bőség, sokaság

–          termékenység

–          anyaság

–          nővé érés, menstruáció

–          táplálás, gyarapodás

–          a szakrális női princípium

–          hús, vér, emberi lét

–          vágy, csábítás

–          erotika

–          születés

–          halál

–          a transzformáció, amit hozz a születés és halál

Mélyebben megvizsgálva, a bőség kissé többet takar, mint azt elsőre gondolnánk. Bevallom, nekem a bőség szóról elsőként az jut eszembe, hogy itthon vagyok, szeretve vagyok,  meleg van, finom ételek vannak az asztalon és tudom, hogy van elég pénzem a vágyaim megvalósítására. Ez abszolút a gyökér csakrát kielégítő, alap szintű ösztönös vágyakra vonatkozik.

Komoly, elszánt, és tudatos megatartást kíván meg hogy a halált (de inkább valaminek a halálát) bőségként, ajándéknak foghassuk fel. Még is, nem nagyon tudok olyan dolgot, eseményt mondani ami valaminek az elvesztésével végződött és nem adott volna nekem valami igazán értékeset.

Minden vég egy úgy kezdet, minden kudarc egy lehetőség is egyben.

Áldás és bőség Nektek!