Rengeteg étkezési trend van, új diéták, forradalmi életmódbeli javaslatok.

Ezek nagyrészt a reklámipar szüleményei, hogy jobban el lehessen adni egy piacra dobott terméket. Persze vannak olyan étkezési elvek is, amelyek egyáltalán nem azért népszerűek mert menők, hanem van akiknek szükséges ezeket betartani, és a különbséget jelentik a jó és rossz egészség között.

Arra kapkodom a fejemet, hogy társadalmunkban, mennyi a gúnyos ítélet, rossz indulatú megjegyzés (vagy szemforgatás), és győzködés, amivel szemben találja magát egy olyas valaki, aki úgy dönt hogy egészségesen (szükségletei szerint) étkezik és él.

Ez a jelenség akkor figyelhető meg főleg, amikor valaki vegán/vegetáriánus, glutén mentes, vagy paleozik, és esetleg nem iszik alkoholt. Na meg ha csak bio-t esszel akkor gyakorlatileg kivetettnek számítasz, azaz olyan sznob vagy, hogy az nem igaz.

Ha valaki úgy dönt, hogy ilyen elvek mellet szegeződik el, és mind ezt kitartóan csinálja is, arra mutat rá, hogy valami fontos tényező lehet a háttérben. Lehet ez egészségügyi ok, megelőzési kísérlet, de lehet ez vallási vagy erkölcsi döntés is (pl. vegetarianizmusnál).

Ami számomra megdöbbentő azaz, hogy miért gondolja bárki azt, hogy köze van más döntéséhez? Milyen alapon gondolja valaki hogy beleszólási joga van abban, hogy egy másik ember mivel táplálja a saját szervezetét?

Aki betart egy bizonyos éttrendet, annak meglehetősen nehéz társasságban “elvegyülni” mert a találkozás során álltalában adódik egy helyzet amikor étkezésre kerül a sor. Ha az étterem a helyszín, akkor még talán lehet valami tetszetősét rendelni (de ez sem mindig igaz), de ha valaki megvendégel, még nehezebb, mert nem akarja meg sérteni senki sem a gazdasszonyt, azzal hogy visszautasítja egyik fogást.

Szóval eleve nem könnyű éttrend szerint enni és élni, de meglehetősen nehezíti a dolgot az, amikor ez már társadalmi kérdésé válik. Én is elég szigorú elveket követek, persze mihez képest? de nekem azért kihívás. Nagyon szívesen tömném magam marcipános tortával (az a kedvencem), de nem tehetem, és amikor valaki ezért még meg is szól, vagy kinéz érte, akkor még azt is el kell viselni.

Nem régen hárman bementünk egy helyre.  Volt köztünk egy mindenevő, egy vegán, és egy glutén, tejtermék mentes. Kikérdeztük a csajszit, hogy van-e amiben nincs ez meg amaz, és úgy nézett ránk mint a véresrongyra. Egyértelműen a tudatunkra hozta, hogy a francba kíván bennünket, kivéve a mindenevőt, és így útra is keltünk, törve e fejünket hol ehetnénk mindhárman egy jót.

Értem én, vagy is sejtem hogy miért lehet ellenszenves az embereknek ez az egész. Azt gondolják: ennek olyan jól megy, hogy már nem is tudja mit csináljon jó dolgába!

Nagyon jól tudom, mert sok ilyen embert ismerek, akinek egyáltalán nem megy jól, sőt alig megy valahogy, de inkább kispórolja, félretesz rá, hogy megtudja venni az olyan ételeket amelyektől jól érzi magát. Mert fontos számára, és kész. Egyébként meg, ha nem trendi cuccokat veszünk, hanem alapokat- zöldségeket, gyümölcsöket, gabonákat, magvakat, akkor igazából olcsóbb mint a hús, meg a sok fölösleges nas, amit meg vesz az átlag ember, nem is beszélve az üdítőkről és alkoholról.

Nem megvédeni akarom egyik vagy másik életformát, mert szerintem tényleg mindenki étkezzen úgy ahogy akar. Nem támogatom, vagy támadom egyik nézetet sem. Mert valós igaz, hogy a vegetáriánusok között is van olyan, akik egyszerűen verbális támadást indítanak a húsevőkkel szemben. És ez ugyan az a szélsőséges, ítélkező, rosszálló magatartás, amiről már beszéltünk.

Szóval ha LA-ben lennénk, akkor teljesen okés lenne ha ebédre búzafű levet szürcsölgetünk, és piszkálgatjuk a salátánkat, mert ott az a norma. De mi Magyarországon vagyunk, és itt ez gáz. Egészségesen, kiegyensúlyozottan étkezni, és boldognak lenni viszont itt is a norma kellene,  hogy legyen és kötelességünk saját magunk felé.

Annyit kérek, legyünk egy kicsit toleránsabbak egymással. Nem tudhatjuk hogy valakinek miért olyan fontos, és tulajdonképpen semmi közünk hozzá.

Jó étvágyat!