Terápiás, önismereti pályafutásom elején tényleg nem tudtam semmit ezekről a dolgokról. Annyit tudtam, hogy valamit nem jól csinálok, nagyon nem, mert életem állandóan a csőd szélen állt. Hogy mi volt a problémáim hátterében arról fogalmam se volt, de elszánt voltam hogy megtudjam.

Mint szerintem minden útkereső, én is elkezdtem valahol- az első dologgal ami felkeltette érdeklődésemet. Nekem a növények, pontosabban a gyógynövények jelentették a “kapu drogot” vagy is azok tanulmányozása avatott be a spirituális keresés, véget nem érő útvesztőjébe.

Hamarosan jött a következő dolog, ami ideiglenesen kielégítette tanulási vágyamat, és ez pedig az ásványok megismerése volt. Úgy teljesen őszintén, annyira szépek, hogy ez nagy szerepet játszott abban, hogy kristályokkal akartam foglalkozni.

Egy csomó tanulás és memorizálás után (ugyan is ezeknél mind meg kell tanulni melyik mire jó) kezdtem rá jönni, hogy ennek sosem lesz vége…..

Mire vállalkoztam?  Azt senki sem említette, hogy egyik ajtó, nyitja a másikat, és mostantól öröké egy újabb tanfolyamon fogok lenni, megtanulni mindent ami valaha volt.

Legalább is így éreztem, hogy egy hosszú folyamat elején vagyok csupán, amit nem szabad abba hagyni. Nem is akartam, hiszen még most is azt érzem, hogy óriási tanulási kapacitásom van- amíg élek, valamit tanulni fogok.

Idővel megtanultam az “illendő” témákat, értsd ezt úgy, hogy azokat az ismereteket elsajátítottam, amelyek szerves részei az alternatív terápiás munkának, a szellemi útkeresésnek.

Sokáig úgy éreztem hogy nem tudok semmit, csupán a jéghegy csúcsa azt amit látok. Viszont, amint megismerkedtem a sámánutazással, ami jobban szabad kezet ad az explorációban, na akkor ott egy kicsit megszaladtak a dolgok.

Tudom sokan olyan módszereket tanultok, amelyek hasonlóképen működnek- egy idő után, a kellő ismeretek elsajátítása után, lehet improvizálni, kísérletezni. Személy szerint, én nagyon szeretem ha van erre lehetőség, és ezzel többen így vagyunk; mások pedig szeretik a szabályokat, az erős rendszereket.

Bármilyen szisztémáról legyen szó, az elején, vagyis a kezdeti sikerélmények után, bekövetkezhet a spirituális gőg. Igen, ez egy létező dolog, és azt hiszem láttál már Te is olyant aki szenved tőle, csak Ő valószínűleg nincs tisztában ezzel 🙂

Nyilván nem mindenkit fog érinteni ez a fázis, vagyis nem akkora mértékben, de egyébként természetes része az útnak. Csak egy kisarkított példát, hogy mondjak, ha mondjuk levitálni tudnál, akkor nem lennél azért csak egy ici-picit elájulva magadtól? NA valld be őszintén.

A spirituális élmények, ha még eddig ilyeneket nem tapasztaltunk, olyanok mint ha valami nagyon rendkívüli tudásra tettünk volna szert és ettől különlegesnek érezzük magunkat. És ez mind szép meg jó, de egy idő után nyugodtan ki lehet gyógyulni belőle.

Meg mondom őszintén, velem is ez történt. egy kicsit elszálltam, elvakított az élmény, azt hittem különleges vagyok. Na persze, mindenki az, valamit szinten nyilván, de azért igazából nem vagyunk annyira mások. Mindannyian ugyan abba a csónakba evezünk- étel, ital, pisi, kaki, lakhely, munka, érzelmek, vágyak, stb….

A másság fő része (nem mondom hogy teljes mértékben!) az, ahogyan nevelkedtünk, amilyen énképünk alakult ki saját magunkról. Az “én vagyok a király” alkat, a spirituális élményektől lehet hogy “én vagyok az Univerzum királya” üzemmódba fog átcsapni. És az élet kénytelen lesz neki nagyobb pofont osztani mint annak a fickónak, aki csupán azzal dicsekszik mindenkinek hogy Ő most már egy kézen is tud állni.

Lényeg az, hogy amikor azt hisszük már ott vagyunk, mi már értjük, ezt már tudjuk, akkor bekövetkezik a válság. Kinél hogyan, de bekövetkezik. 

Elérkezik egy önelégült szakasz, amit átjár egy furcsa űr, egy vágyakozás valami még többre. Ha már ezt elértem, akkor még lehetne ezt fokozni…… Ilyenkor általában a motiváció nem mélyebb spirituális elmélyülés felé irányul, hanem a hatalom felé.

Van aki rajta kapja magát, és felismeri, mit tesz, míg más, teljesen elvakul és mindent meg tesz hogy kiszolgálja egója sóvárgását.

Ami szép ebben, hogy meg van a lehetőség egy hatalmas ugrásra, egy igazán mély fejlődésre, beavatásra, ha úgy tetszik.

Amikor kijelented, hogy igen, megérkeztem, na ott kezdődik az út.

(FOLYTATVA HAMAROSAN)