A fahéj jelentős mágikus kéreg, fűszer és gyógyír.

Illata átható, fűszeres, édes és melengető.

A fahéjjel legtöbben már gyermekként találkoztunk. Süteményeknek fontos kelléke, a habos kávé éke.

Amikor megérezzük illatát, lelkünk felmelegszik, nosztalgiásak leszünk, és otthon érezzük magunkat a pillanatban. A jelen különleges és örömteli.

Nem csoda hogy a fahéjat szerteágazóan használták a világon mind hétköznapi és mágikus célokból. Eredetileg Sri Lankából származik, a Cassia pedig Kínából. Az Arabok vitték el ezt a kincset, szerte a világban, ahol részévé vált az étkezésnek, gyógyításnak, és szellemi ritusoknak.

A fahéj több helyzetben is alkalmas. Egyrészt szerelem mágia, szenvedély, afrodiziákum hatása van. Csokoládéval párosítva kifejezetten étvágygerjesztő.

Nem is feltétlenül szerelmi inspirációra, hanem életkedvhez, motiválóként is használható, hiszen illata pezsdítő, tüzes, és energetizáló.

Gyakran használják pénz és bőség mágiához, de szerencse talizmánnak is jó. A fahéj bevonzza azt amire szükségünk van, és távol tartja azt ami ártalmas. Védelmező, elűző hatása is van.

FAHÉJ

Elem: Tűz

Bolygó: Nap, Mars, Merkúr, Uránusz (lehet válogatni!)

Ahogyan nekem jelent meg fahéj, az érdekes. Egy kis időt el is töltöttem azzal, hogy elűzzem a gondolatokat, benyomásokat, amelyeket kaptam tőle, csak azért mert valószínűtlennek tűnt. Majd rájöttem, hogy a vízióm valóban a fahéjról szól, és nem csak fantáziálok összevissza. Majd amikor utána néztem a fahéj történelmének, kiderült, hogy miért.

A forró, tűző napon voltam, a sivatagban egy sötét bőrű arab társaságában. Vad, törzsbeli ember volt, aki már sokat meg élt. Tevével és rakománnyal voltunk ellátva, de a meleg, a távolság, és a teher már kezdett túl sok lenni.

Az arab arra ösztökélt, hogy jöjjek, tartsak ki.  Én már nagyon szenvedtem, amikor megcsapott a fahéj egzotikus illata. El lehet képzelni, hogy egy forró, messze földi helyen mennyire máshogy hat illata, mint mondjuk egy síparadicsom kávézójában. Teljesen más hatást vált ki. Ebben a környezetben azt éreztem, hogy szenvedéllyel, élni akarással telek meg.

A nap perzselése, az izzadtság, és kosz, ez az illat, a sivatag elképesztő tágassága, és misztériuma, eltöltött mind csodával, egyszerre örömmel és döbbenettel. Azt éreztem, hogy ez az élet- nem több, nem kevesebb.

Az élet a kitartás, a szenvedés, az öröm, a szerencse, a fájdalom. Ez a pillanat és a következő is. Fahéj megtanított arra, hogy örvendjek, annak, ami van, de merjek álmodni, legyen bennem jókedv, kíváncsiság, játékosság és szenvedély.

Az arab arcán mintha minden érzelem, az összes megjelent volna, párhuzamosan, és azt tükrözte, hogy átéltem már annyi mindent.

A sivatagi átkelés, embert próbáló, mint maga az élet is. Ha lendülettel, önbizalommal és szeretettel járunk az utunkon, akkor minden megpróbáltatás, inkább kihívás, a hibák amiket elkövetünk tanítóink, és a sikerek azok ünnepek.

Fahéj támogat, hogy „átkeljünk”. Szerencsét, bőséget hoz és védelmez. Szerelemmel és szenvedéllyel tölt el.