Nem sokára egy hete lesz, hogy a Föld Napja elmúlt. Biztos vagyok benne, hogy sokan méltóan megünnepelték otthonunk fizikai és szakrális mivoltát, de többen tették a dolgukat tovább, mint ha mi se lenne.

A nagy nap óta, kíváncsi vagyok ki gondolt a bolygónkra? Arra, hogy milyen sors vár az emberiségre, ha így folytatjuk tovább?

Vége az ünnepnek, de attól még a Föld ugyan úgy otthont ad nekünk, megtart minket és biztosítja az élet feltételeit.

The Carnival is Over

Foglalkoztat ez a téma, mert azt látom, hogy az emberek általánosan, nem bánnak tisztelettel a környezetükkel, egymással, de még önmagukkal sem. Ez mélyen elszomorító és felveti a kérdést, hogy mi lesz velünk, mint egyének, mint emberi faj, mint civilizáció? És mi lesz a Természettel, az állatokkal és a természetes erőforrásokkal, ha még önmagunkkal sem tudunk méltóan bánni?

Megígérem, hogy ez nem egy környezetvédelemre buzdító írás, se a vegetarianizmus mellett szóló tiráda, és még nem is beolvasós, lehurrogó szószólás lesz.

Egészen máshogy fogom meg a dolgokat. Olyan módon, ami személyesen neked is szól!

Rengeteg videót láttam, nevezetesen a Youtube-on, mert az tele van a bolygónkat megmenteni kívánó anyaggal, ráadásul jók! Van például egy sorozat, persze angolul, Nathan Crane jóvoltából, aki egy 12 részes felvételt készített, amiben különböző emberekkel, szakértőkkel, átlagos emberekkel és zöld-élet úttörőkkel beszélget a fenntarthatóság különböző aspektusait boncolgatva. A felvételt ide linkelem:  The Search for Sustainability

Ezen kívül tényleg eszméletlen sok, minőségi és meggyőző anyag elérhető mind az interneten, mind könyvekben és személyesen is előadások és mozgalmak keretében.

Ami megdöbbent azaz, hogy bár sok nézetséget kapnak egyes ilyen videók, van, hogy egy tini lány smink tippjei sokkal több kattintást kapnak! Szóval, mi a franc van?!

Miért nem érdekel minket a környezetünk tisztántartása, az erőforrások megóvása, és az élet tisztelete? (bocsánat kérés azoktól, akiket tényleg érdekel és tesznek is érte!!!)

Sokan mondjátok magatokban, hogy de igen érdekel.

Tényleg?

Akkor miért van a lakásodban rendetlenség? Miért eszel gyorskaját napokon át sorozatba? Miért iszol olyan üdítőt, amivel a WC-t is tisztítani lehet? Miért ostorozod magad, amikor nem jól sikerült valami? Miért hibáztatod magad, amikor elhagynak vagy elégedetlenek veled? Miért vagy még mindig olyan emberekkel kapcsolatban, akik nem érdemlik ugyan azt a levegőt se szívni, mint Te? Miért MIÉRT?

Hogyan függ ez össze?

Ezeket nem azért kérdem, mert arra akarok kilyukadni, hogy ne támogass gazember cégeket, mint a meki meg cola, szó sincs erről. Hagyjuk már ezt! De még nem is provokálni akarlak, szimplán felhívni a figyelmed, hogy a felelősségvállalás, ami téged illet személyesen, az elsősorban rólad szól, és majd utána lehet bővíteni a kört…… egészen a bolygóig.

Azt feszegetem, hogy amíg magunkkal nem tudunk törődni, a bolygó fenntarthatósága nem lehet hosszú életű törekvés. Őszintén szólva, nem fog érdekelni! Egyszerűen lehetetlen megmenteni a bolygót, amíg saját életünk romokban hever és olyan alapvető emberi/ szociális/ pszichológiai/ spirituális tényezők nincsenek tisztázva, mint hogy ki vagyok én, miért vagyok én, mit szeretnék én, milyen kapcsolatom van a környezetemmel, hogyan élem meg a környezetem viszonyulását hozzám?  stb, stb….

Félreértés ne történjen, nem ugyan azt mondom, mint hogy, nem szerethet más, amíg magadat nem szereted, mert az olyan annyira nem fair! Inkább azt mondom, hogy az ember, míg tele van problémákkal, nem igazán fog fittyet hányni arra, hogy majd egyszer mi lesz ezzel a bolygóval, amikor Ő már rég nem él. Amikor az ember szarul van, akkor önző lesz és csak is a túlélésért küzd, vagy igyekszik a lelkében tátongó lyukat betömni valami élvezetet ígérő szerrel vagy élménnyel.

Beszélünk rengeteget a bolygó jövőjéről, és ez persze fontos, akár életbe vágó téma, DE, azt hiszem, hogy a bolygó meg lesz nélkülünk is, egy idő után majd csak beletelik a pohár és kivett magából minket, vagy olyan természeti katasztrófa következik be, ami a dinókkal is végzett. Akár mi lehet, nem tudhatjuk és nem is feltétlenül olyan dologról van szó, ami elkerülhető. Nem fogja Bruce Willis és Mila csókja megmenteni minket a világ végétől, DE mi kicsiben elkezdhetjük. Nem is a bolygó megmentését, hanem saját magunk megmentését.

5th Element: I don’t know love

Hosszútávon, azt gondolom, hogy ez segíthet: ha az emberek jól élnek, boldogok, egészségesek, békében és harmóniában élnek önmagukkal. Az ilyen embernek természetes dolog az empátia, a segítés és adás. Számára ez nem plusz erőfeszítés, nem megterhelő. Az ilyen ember akar tenni környezetéért, és tiszteletben tartja a csodás otthonunkat. Szerencsére sok ilyen ember van már most is.

A lepusztult, túlhajszolt, félelemben tartott és függőségben élő ember viszont nem akar adni, mert nem tud. Minden plusz dolog, amire oda kellene figyelni már teher számára. AZ ilyen ember, még ha nem is szándékosan, de kizsákmányolja a földet, ahogyan saját erőforrásait is a végtelenségig kihasználja, és nem táplálja vissza. Az ilyen ember addig használja testét, amik működik, majd feldobja a talpát.

Sokan magunkra ismerünk ebben. Én magam is látom, hogy mikor vagyok/ voltam ilyen és miért. Valahogy nem tanítottak meg bennünket arra, hogy szeressük magunkat. Nem tanítottak meg arra, hogy kegyelmesek és megértőek legyünk magunkkal és ezért túl sokat akarunk, be akarjuk bizonyítani, hogy szerethetőek vagyunk, elég jók. Minden megteszünk érte, de annyira el vagyunk foglalva ezzel, hogy elfelejtettük a lényeget.

Megszakadt a kapcsolat saját belső hangunkkal, a testünkkel. Automatizált robotokká váltunk, akik feladatokat ellátnak.

A bolygó megmentése, egyenlő azzal, hogy tiszteled a tested és megfelelő táplálékkal ajándékozod meg. Időt szánsz arra, hogy csendben legyél, együtt saját gondolataiddal és érzelmeiddel. Adott esetben, amikor megfigyeled, hogy bizonyos gondolatok vagy érzelmek károsak számodra, akkor igyekszel kegyelmes lenni magaddal és nem bírálod magad.

A bolygó megmentése egyenlő azzal, hogy élvezed a pillanatot, amiben benne vagy, értékeled a napsugarakat, a madarak csicsergését, és egy gyermek mosolyát az utcán.

És amikor így élsz, akkor már tudsz jó barát lenni, jó szülő, jó társ, bármi, mert nem a véredet adod, nem teher jelen lenni kapcsolatokban, sem megpróbáltató helyzetekben.

Ha Te jól vagy, akkor más is jól lesz, akivel érintkezel. Igen, a jó is járványként terjed!

A bolygó megmentése egyenlő azzal, hogy szereted önmagadat.