Egy olyan témát szeretnék bővebben kifejteni, amelyet mindig misztérium övezett, amely kapott hideget és meleget a történelem során, de a mai napig él és virul.

A jövendölésről, vagy sorselemzésről fogunk beszélni, amelynek valamilyen formája hosszú évszázadok óta az emberiség része.

Attól függetlenül, hogy a természet népek, az elszigetelt erdők és hegyek lakosai, a gyógyító és szentemberek mindig is alkalmazták valamilyen módját a jövendölésnek, még is hitetlenséggel és gyanúval fogadja a mi társadalmunk.   

Akik egyáltalán tudomásul veszik, hogy ez egy valós dolog, de nem hisznek hatékonyságában, alábecsülik a műfajt, mint a TV jósok szemkápráztató, kizsákmányoló műveletét.

Sajnos, sokan kigúnyolják, mint valami new-age őrület, de a jövendölés olyan alapvető része az embernek, hogy akkor is csináljuk, amikor nem szándékos.

Hányszor volt már egy erős megérzésed valamiről? Hányszor láttál valamit, ami cselekvésre inspirált és ez jónak bizonyult számodra? Volt már kapcsolódásod egy fával, állattal, és úgy érezted, valami üzenet átadás történt?

A jövendölés, a tudatalatti megszólítása, és válaszra bírása különböző eszközök felhasználásával.

 

Mielőtt tovább mennénk, kifejteném mély elégedetlenségemet, azt illetően, hogy nincs Magyarul egy normális szó, a jövendölés és sorselemzés helyett!

Angolul divination, amely a Latin divinare-ből származik, jelentése „inspirálva lenni, egy isten által”.

Mennyivel jobban hangzik ez, mint jövendölés, amit az emberek úgy sem használnak. Azt mondják helyette, hogy jóslás! Ajaj jaj! Ez végkép nem az a szó, amely kifejezné jelentését, annak, ami valóban történik a „divináció” során!

Szóval, úgy néz ki, átkereszteltem és az írás további részében, a divináció szót fogom használni.

Előtte viszont, azért kitérnék a jóslás szóra is, csak hogy tiszta legyen, miről is beszélünk.

Jósolni azt jelenti, hogy a jövőt előre vetítjük; elképzeljük, sejtjük, hogy mi fog történni, a közeli vagy távoli jövőben. Ez a misztikus dolog, amit jóslásnak hívunk filmeknek, regényeknek, régi történeteknek népszerű témája.

A történet hőse, találkozik kalandjai során egy boszorkánnyal, varázslóval, jósnővel, prófétával, orákulummal vagy egyéb fantasztikus lénnyel, aki szemébe nézve, tenyerét megvizsgálva, és kristálygömbjébe pillantva (vagy más módon „beleolvasva”) próféciát tár elé.

A hős útja során, valóban szembe kell nézzen a megjósolt jövővel, és helyt állasa jelenti életét vagy halálát.

Ismerjük a sémát, nagyjából mindig ugyan ez. Sok tanúságot lehet leszűrni ilyen mitológiákból, hiszen mindig megjelenek az archetipikus tartalmak, amelyekben magunkat is felfedezhetjük. (Az ilyen mesék nagyon értékesek önismeretünkre nézve, és meg ígérem, ezt is kifejtem majd egy másik írásban.)

Mindenesetre, a jóslás, mint olyan, veszélyes dolog is lehet. Valami szinten, szerintem felelőtlen, azt mondani valakinek, hogy konkrétan ez és ez fog történni…ez a jövőd.

Továbbra azt is kétlem, hogy túl sok olyan ember tevékenykedne ezen a területen, aki valóban tudná pontosan, hogy mi fog történni. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán el van e már most határozva a jövő? Vagy mi alakítjuk? Ebben eltérő szemléletek vannak.

Én, személy szerint nem hiszek abban, hogy minden meg van írva előtte és mi csak úgy, végig megyünk a mi előzőleg megtervezet életutunkon. Azt gondolom, vannak hajlamosságaink, hogy vannak bizonyos betegségek, viselkedések, érzelmek, amelyek nagyobb valószínűséggel bekövetkeznek, mondjuk nálunk, mint a másik embernél. Ennek része genetikai, része társadalmi, része pedig rajtunk múlik.

Nem véletlenül születünk egy bizonyos napon, bizonyos szülőkhöz. Amikor világra jövünk, a csillagok, bolygók éppen állnak valahogy, mi az Ő hatásuk alatt érkezünk meg, úgyhogy ezek egy bizonyos fokig befolyásolják, hogy milyenek vagyunk.

Még azt is hozzá tenném, hogy meglehetősen, vállalunk bizonyos feladatokat egyes inkarnációban, mint feloldandó karma. Akár hiszünk ebben, vagy sem, ha létezik karma, akkor bizony mindenkire hatással van, hittől függetlenül.

De az, hogy mind ezzel mit kezdünk, hogyan éljük meg, mitévők leszünk, szerintem ez már szabad akarat.

Az „alapanyagból” kihozhatjuk a legjobbat, de kihozhatjuk belőle a lehető legrosszabbat is. Ez pont olyan, mint a főzés.

Rendelkezünk az adott hozzávalókkal, de attól függően mennyire értünk egyes élelmiszerhez, és tudjuk mitől lesz a legjobb, valami fenségeset varázsolunk belőle, de ha nem megfelelő módon van elkészítve, akár nagyon kellemetlen is lehet. Egy elfuserált alkotó elem, megkeserítheti az egészet.

Gondoljuk csak végig, pont ilyen az élet is!

Ezért, az én véleményem szerint, nem lehet valamit megjósolni konkrétan, és nem is kellene!

Ha valaki befolyásolható, kiállástalan, és hiszékeny, bármit mondhatsz neki és mivel Te vagy a jós, elhiszi, hogy jaj, akkor most ez lesz. Tegyünk fel rossz hírt kapott. Talán elméje erejével, valóban beteljesíti a balszerencséjét, mert állandóan arra gondol, azon kattog, és noha, bekövetkezik. Ezek az önbeteljesítő próféciák.

Ebből kifolyólag nem kedvelem a jóslás szót!

Egy olyan segítő, aki divinációs módszereket alkalmaz, arra törekszik, hogy a kérdező elé tárja azokat a lehetőségeket, vagy potenciális kimeneteit a jelenlegi helyzetének, amelyek előtte állnak. Felhívja figyelmét arra, hogy milyen adottságok, helyzetek, vagy személyek állnak rendelkezésére, hogy segítségüket igénybe vegye, és arra is kitér, hogy milyen hátráltató tényezők, legyenek ezek fizikaiak vagy pszichések, állnak útjában.

Ilyen formában, a kérdező tisztábban láthatja, hogy mivel van dolga, és eldöntheti, hogy milyen változásokat hoz, hogy mit cselekszik, vagy lehet éppen semmit.

Nincs eldöntve sorsa, de láthatja, hogy ha így halad, ahogyan eddig, annak bizony ez a kimenete lehetséges, vagy valószínű. Szabad akarattal eldöntheti, hogy szeretne e más irányba haladni tovább, vagy kielégítő számára az, ami okvetetlenül bekövetkezhet.

A kérdés, ami mindig felmerül azaz, hogyan működik a divináció? És ha működik valóban, akkor mitől működik?

A tudatalattink sokkal több mindent tud, mint mi. Itt a „mi” szót úgy értem, hogy az a részünk, amely a kondicionálás következményeként eltorzult, és főként saját védelmét szolgálja. Tehát, az ego, kiszűr és manipulál mindent annak érdekében, hogy ne sérüljön az énképünk. Ennek az eredménye az, hogy sok mindent nem veszünk észre, nem vagyunk képesek megérteni. Agyalunk rajta, valóban, listákat írunk pro és kontra felirattal, de a szűrő ebben az esetben is az ego marad. Nem tudunk mélyebbre jutni, csak forgunk körbe körbe.

A tudatalatti pedig más síkon van, mint az ego, és tartalmaz minden olyan információt rólunk, ami elfogadhatatlannak bizonyult valamilyen szempontból. Ezek lehetnek pozitív és negatív dolgok egyaránt. A tudatalatti száműzve van bizonyos értelemben, ahogyan megnevezéséből is lehet következtetni, nem a felszínen van. Külön életet él, és olyan dolgokra késztet a háttérből, amin meglepődünk, amitől szenvedünk. Titkai, tartománya sokunknak ismeretlen marad életünk végéig.

Akkor lehet a felszínre csalogatni, amikor bevetünk egy olyan módszert, amely ellazítja a racionalitás és kreatív között a határt.

Több dolog is hatékony lehet erre, például tánc, egyéb mozgás, művészkedés, zene, pszicho dráma, valamilyen monoton tevékenység (dob ritmus, ismételt mozdulat, mantra, vezetés, kézimunka, stb.)

A művészeti, kreatív tevékenységek nem véletlenül vannak terápiaként is alkalmazva. Olyan közeget teremtenek, amiben tér keletkezik a tudatalattinak, hogy előbátorkodjon és akkor végre lehet vele dolgozni.

A divinációs módszerek ugyan így működnek. Felteszünk egy kérdést, vagy valamit tisztán kívánunk látni, és használunk egy eszközt, pl. Tarot kártyát, kristálygömböt, rúnát, stb., hogy megvilágítsa számunkra olyan módon, amire éppen szükségünk van, hogy lássunk.

Erre mondják egyesek, hogy belemagyarázás az egész, mert ha mondjuk, a Tarot kártyát vesszük, a 78 kártyából bármelyiket húzhatjuk, mi a valószínűsége annak, hogy pont amit húzunk, az valóban kifejti a mi helyzetünket?

Igaz, hogy bármelyik lapok előkerülhetnek, és azokat a kérdésre visszavetve, lehet elemezni. Nagy esélye van annak, hogy bármelyik lap vagy lapok felmerülnek, valami módon lehet az eredeti kérdésre vonatkoztatni.

Egyetlen helyzetnek számtalan aspektusa van, végtelen vonatkozása és összefüggése más dolgokkal, amelyek az életünk részét alkotják. Az adott megvilágítás, amit aktuálisan kapunk attól a kártyától egyetlen szempont, amit a „véletlen ” elénk vetett, hogy figyelembe vegyük most.

Bármelyik lapot/lapokat húzhattuk volna, de miért pont ezek vannak előttünk?

A divinációs eszközök tükröt tartanak nekünk, hogy tisztábban, őszintébben láthassunk. Az intuíciónk elengedhetetlen része a folyamatnak. Tehát a tudatalatti, a választott eszköz segítségével felszínre kerül, és intuíciónk segítségével értelmezhetjük az üzenetet.

Fordulhatunk máshoz, hogy jövendöljön nekünk, vagy mi magunk is végezhetjük saját magunk számára. Az utóbbi esetben fennáll annak veszélye, hogy olyan módón elemezzük a helyzetet, amely számunkra jól hangzik. Van, amikor nehezen vagyunk magunkkal őszinték. Nem baj! Gyakorolni lehet ezt is. Lehet, idő kell ahhoz, míg bevalljuk magunknak az igazságot.

Ha saját belső munkánkat végezzük, ehhez fontos, hogy olyan közegben legyünk, ahol ellazulhatunk, ahol jól érezzük magunkat és nem leszünk megzavarva. Érdemes előtte meditálni, valami módon lecsitítani az elmét, főleg, ha korábban teljesen mással voltunk elfoglalva, pl. híreket néztünk vagy munkából most érkeztünk haza.

Igény szerint lehet tisztítani a teret, önmagunkat, és eszközeinket. Van aki, bonyolultan, szertartásosan készül fel a divinációra, de van aki reggeli előtt a konyhaasztalon összedob valamit. Csináld úgy, ahogy neked jól esik, ami neked működik.

Fogd fel úgy, hogy egy tanulásai és önismereti folyamat a módszer elsajátítása is. Amíg oda jutsz, hogy hatékonyan alkalmazni tudd a választott eszközt, sokat fogsz tévedni, melléfogni, csalódni, frusztrálódni, de örvendeni és meglepődni is.

Mind ezen reakcióid is intések arra, hogy min érdemes dolgoznod, és mi az, amiben hatékony vagy.

Én az ingánál vettem észre, hogy mennyire kételkedek magamban. Nem tudtam megbizonyosodni afelől, hogy nem befolyásolom, amit mutat. Ez akkora frusztrációt kellett bennem, hogy le is tettem és arrébb álltam csalódva.

Ekkor ismertem fel, hogy csak olyan dolgokat szeretek csinálni, amelyekre készségem van, mert akkor ügyes lehetek, és dagaszthatom májamat. Továbbra, arra is rájöttem, hogy mennyi mindent elmulasztok emiatt, csak azért mert félek attól, hogy nem tökéletes ha csinálom majd. Jó nagy butaság!

Tehát, ezeket az apróságokat is vegyük észre, nagyon jó tanítások ezek a tapasztalatok.

Hamarosan olvashattok bővebben a különböző divinációs módszerekről.