Szeretnék megosztani veletek egy személyes élményt, amelyhez még a telihold előtti napokban volt szerencsém.

Rendszeresen dolgozok magamon, fejlesztem képességeimet, és hámozom le az oda nem illő rétegeket. Ehhez gyakran az utazás technikáját használom, mivel kedvencem és rendkívül hatékony (bővebben olvashatsz az utazásról itt).

Nem részletezem most itt az utazás teljességét, de lényege, hogy egy gyógyításban volt részem, amely egy egészen bonyolult és szép szertartás keretein belül zajlott.

Egy erdei tisztásra vitt hátán egy gyönyörű bársony barna ló. A tisztás közepén a földből kiemelkedő szökőkút várt, csak abba nem víz csobogott, hanem tűz parázslott.

Körbe kerültem az izzó óriás kelyhet, majd arra kaptam intést, hogy órairánnyal ellenkezően járjam körbe-körbe. Közben mellkasomból kitépve, távolítottam el rengeteg évnyi fájdalmat, bonyodalmat, szomorúságot és vetettem a tűzbe. Ezek elhervadt virágok, növények formájában jelentek meg.

Megkönnyebbültem, ahogyan éreztem, hogy terhem enyhül és a tűz elnyeli mindezt, amit végre elengedek. A gomolygó füstöt, ami keletkezett elnyelték az ég éhes szellemei, akikhez valaha tartozott ennyi bánat.

Egy öregasszony várt ott a kör szélén és megtisztulásom befejeztével, mellkasom közepére kent egy balzsamot, amely gyógyír volt sebeimre. Nagy szeretettel és odaadással ápolt, majd arra intett, hogy most órairánynak megfelelően folytassam utamat a kehely körül. Az erdő gyógynövényei rákerültek a parázsra, és édes, illatos füstjük felszállt és körbe vett, feltöltött és megerősített.

Az öregasszony ott várt rám ismét, és karjaiba font, de amikor megöleltem, eltűnt, és én voltam Ő.

Hatalmas áldás volt számomra ez az utazás!

Úgy döntöttem, hogy mivel úgy is állandóan boszorkánykonyhát folytatok itthon, elkészítem ezt a balzsamot, hogy ezen a fizikai síkon is részese legyen a napi személyes rituálémnak, és megerősítse a gyógyítást, amit kaptam.

Így is tettem, elkészítettem, nagy örömmel, megadva a módját.

Persze elvárások is társultak az alkotásomhoz. Azt akartam, hogy a balzsamom tökéletes legyen, mint az utazás-béli, varázslatos gyógy elixír.

Őszintén, elég borzasztó lett az áhítatos kenőcs! Szar lett! És tudjátok miért? Mert még sosem készítettem kenőcsöt!

Megtanultam, hogy nem szabad kakaóvajat használni, kivéve akkor, ha azt szeretnéd hogy erős kakaóvaj illata legyen az egésznek. És a rozmaring és kakaóvaj egyáltalán nem passzolnak egymással. Még ennél több fontos észrevételem is volt a balzsamommal kapcsolatosan, de nem égetem magam tovább.

Elkeseredve, fontolóra vettem, hogy kukába dobjam az egészet, de még sem akartam azt tenni.

Helyette, mellkasomra, szívközpontomra kentem, lassú, kedves mozdulatokkal.

Könnyek hullottak a szememből és rájöttem az ajándék lényegére.

Nem tökéletes a balzsam, ettől szép. Mi más gyógyítaná azt az embert, aki tökéletességre törekszik, és elégedetlen mindig magával, mint egy ilyen gyógyír?

Minden nap reggel és este, emlékeztetem magam használatával, hogy semmi sem tökéletes, de ettől rendkívüli.

A nem-tökéletesség energiáját hozom szívembe, és azóta meghaladtam magamban olyan kétségeket, amelyek már túl sokáig ott voltak.

A tökéletlen varázs-kenőcs, tényleg az- varázslatos! És valamilyen érelemben még is csak tökéletes, mert pont erre volt szükségem.

Köszönöm, köszönöm!

Áldást és szeretetet küldök  minden embertársamnak, aki azt hiszi, hogy meg kell feleljen, ahhoz hogy szeressék, hogy elég jó kell legyen ahhoz, hogy joga legyen élni ahogyan szeretne.