Hivatalosan is itt az ősz!  Van, akit örömmel tölt el, másoknak pedig az év legnehezebb időszakát jelöli. Én, mondjuk ilyenkor kellek életre 🙂

Nagyon sokan vannak, akiket leginkább ez az évszak visel meg, még inkább, mint a tél. Az emberek többsége kedveli a tavaszt és nyarat, az okokat szerintem sorolni se kell. Egyértelmű!

Mit jelent az ősz? Milyen energiák, témák jelennek meg együtt a hulló falevelekkel és az avar illatával?

Ha égtájjal kapcsolnánk össze, akkor nyugat, ha elemmel, akkor víz, és ha napszakra gondolunk, akkor a szürkület jellemző az őszre.

Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy mind ez mit is jelent.

Nyugat.

Nyugaton megy le a nap, és lassan hozza magával a sötétséget. A napközbeni lét, amely élettel teli, cselekvéssel és eseményekkel dús, nyugvóra halad. Ez napi szinten szembesít az elmúlás, megnyugvás témájával, és nem túl drasztikus módon, de a halállal is.

Nyugaton nem születnek dolgok, hanem véget érnek. Értsétek ezt metaforaként. Nyugatot véve, ne például Californiára gondoljunk, ahol kifejezetten tombolnak az események. Az égtájat vegyük figyelemben önmagában.

Szürkület.

A szürkület időszaka is összefügg nyugattal és így az ősszel is. Ahogyan ívvel a nap égboltunkon nyugat felé, egyre kevesebb ereje van, halványul fénye, és az árnyékok kezdik átvenni a teret. A szürkület létek közötti lét, sík. Nincs világos, nincs sötét. Vékony a fátyol, amely elválasztja az élet és halál birodalmát. Ez az időszak rejtélyes, titokzatos, és sok boszorkány és természet ember felhasználja mágikus munkája elvégzésére, ahogyan a hajnalt is.

Víz.

Annak ellenére, hogy sokan a víz elemet nyárral kapcsolják össze, még is Őszre jellemző. Csak egy mellék gondolat: nyár, a tűzzel kapcsolatos, ezért természetes, hogy a víz közelségét szeretjük és igényeljük, hiszen csillapítja a tűzet! de a nyár önmagában nem víz elem!

A víz érdekes, változékony és kiszámíthatatlan közeg. Sok féle: óceán, tenger, tó, folyó, patak, forrás, mocsár, jég, hó, eső, pára, köd, felhő, könnyek, izzadság, nyál, vérünk…..

Magyarán, vízből van az élet és az ad nekünk életet! Itt még sem, az élettel hozzuk párhuzamban, ha őszről beszélünk, hanem elmúlással, változással. Akkor hogy is van ez?

Gondoljunk csak bele, az életfenntartásához, rengeteg dolog kell, hogy változzon és meghaljon napi szinten, ahhoz hogy a lét működjön! A víz úgy tart életben, hogy engedi, bizonyos dolgok meghaljanak.

Napi szinten sejtjeink elhalnak, és regenerálódnak, megújulnak, hogy ne avuljon el a szervezetünk. A növények is vizet veszítenek, és közben oxigénnel töltik meg az atmoszférát, hogy tudjunk lélegezni. Majd újra táplálják magukat a talajból.

A víz mozgásban van, átmos, tisztít és elmos dolgokat, szállít, átformálja a talajt, a kőzetet idővel. Megváltoztatja egész állat csordák és népcsoportok szokásait, lakhelyét, migráció tendenciáját.

Eső formájában táplálja a növényzetet és felfrissíti a földet, de viharral együtt és árvíz esetében, életek vesz és destrukciót hagy maga mögött.

A víz információt szállít, hangot, táplálékot, energiát.

A leg pompásabb közeg, ami kifejezhetné, hogy az ősz miről is szól:

változás, transzformáció, átalakulás, elengedés, tisztítás, letisztázás, learatás, bőség, befele figyelés, mély érzelmek, árnyékunk, szembesülés, reflektálás, gyász, halál…….

Nem csoda, tehát, hogy ennyi mindenkinek nehéz időszaknak bizonyulhat az ősz. Rengeteg érzelem a felszínre kerül, felkavar, és sokan nem tudnak ezzel mit kezdeni, vagy nem is nagyon szeretnének.

Emberként, nem nagyon kedveljük a kellemetlen érzelmeket, mi állandóan jól akarjuk érezni magunkat. Hajszoljuk a boldogságot. Az élet részéhez tartoznak ezek a nehezebb témák is, és a velük való foglalkozás fejleszt és gazdagítja értelmünket a földön, mint ember.

Elengedni dolgokat, érzelmeket, tárgyakat, kapcsolatokat és elképzeléseket a mi társadalmunknak hatalmas kihívás. A begyűjtés, felhalmozás, gyarapítás és ragaszkodás inkább hogy közel áll a fogyasztói társadalom elveihez, de lássuk be, hogy ez nem egészséges, egyensúly kell a kettő között!

Most itt a lehetőség gyakorolni! Ugyan is az ősz nem kímél. Tetszik vagy nem, Ő itt van, és minden megnyilvánulásával emlékeztet a dolgok végességéről.

Még sem tragikus a helyzet, az ősz szimplán az újjászületésre készít fel! Ősszel letesszük a sok terhet, szembenézünk magunkkal, elengedjük, amire többé, új életünkben nem lesz szükségünk. A hosszú tél alatt „hibernálunk” azaz megpihenünk, felkészülünk, és „érlelődünk”. Majd tavasszal, új lendülettel, frissen, erővel tele, feltámadunk együtt a természettel. Nyáron pedig teszünk, veszünk, élünk, teremtünk. És újra indul a kör!

Gyönyörű szép körforgás ez, aminek a részei vagyunk; ez a ciklus napi szinten lejátszódik szervezetünkben, és a napszakokon keresztül a természetben is. Ugyan ez a ciklus havonta is zajlik, nőknél még inkább hangsúlyos módon látható, ott van a hold ciklusában is. Évente az évszakokban, és egy életünkön át, ahogyan megszületünk, és egy nap meghalunk.

Fogadjuk tehát, emelt fővel, rácsodálkozással, nyitott szível.

Áldás!